header_new_3.jpg

A tanulás tanítása az iskolákban


Oroszlány Péter


 „TA­NÁCS EGY TA­NU­LÁS­BAN EL­CSÜG­GEDT IF­JÚ­NAK”

Csak­nem 350 éve, hogy Apáczai Cse­re Já­nos ma­gyar­ra ül­tet­te Joachimus Fortius fla­mand hu­ma­nis­ta 1510 kö­rül.De ratione studii cím­mel írt mű­vé­nek a ta­nu­lás kö­ve­ten­dő út­já­ról írt gon­do­la­ta­it. „Nem is le­het de­re­kas do­log, úgy tet­szik, az, mely­hez fá­rad­ság nél­kül jut­hatsz. Az tu­do­mány gyü-kere ke­se­rű, gyü­möl­cse penig gyö­nyö­rű­sé­ges. No te­hát, ha mellyedben va­gyon még ele­ven­ség, ha szí­ved­ben a vir­tus­nak csak egy szik­rá­ja ma­radt, távul, távul lég­ye­nek min­den lágy, könnyű, ké­nyes dol­gok, ke­mé­nye­ket, ke­mé­nye­ket ke­ress, tűz­ön, ví­zen, kő­szik­lá­kon, ha­va­so­kon járj, kelj.” Ez a ked­ves és erő­tel­jes  biz­ta­tás  vé­gig­vo­nul Apá-czai egész kis írá­sán, mely­ben a Ta­nu­ló pár­be­szé­des for­má­ban kap­ja meg Fortiustól, a Ta­nár­tól a ta­nu­lá­si mód­sze­re­ket és a ta­nu­lá­si lel­kü­le­tet.

1996-ban a Nem­ze­ti Alap­tan­terv szer­kesz­tői az is­ko­lai ok­ta­tást át­ha­tó alap­fe­la­da­tok kö­zött ne­vez­ték meg a ta­nu­lás ta­ní­tá­sát. A mai csüg­ge­dő if­jak­nak is szük­sé­gük van te­hát ta­ná­csok­ra és biz­ta­tás­ra? Min­den­ki tud­ja ezt! De ho­gyan old­ha­tó meg ez a fe­la­dat ma, a tö­meg­ok­ta­tás kö­rül­mé­nyei kö­zött? Paidagogos-ként ho­gyan ve­zet­het­jük eb­ben se­reg­nyi ta­nít­vá­nyun­kat?


TES­TÜ­LE­TI ÖSSZE­HAN­GO­LÓ­DÁS SZÜK­SÉ­GES A TA­NU­LÁS TA­NÍ­TÁ­SÁ­HOZ

Ta­lán nincs olyan ta­nár, aki ne adott vol­na még a ta­nu­lás mód­sze­ré­re vo­nat­ko­zó ta­ná­cso­kat di­ák­ja­i­nak, de most – nem­csak azért, mert ha­tár­idő­höz kö­tött kö­te­le­zett­ség min­den is­ko­la szá­má­ra a he­lyi pe­da­gó­gi­ai prog­ram ki­ala­kí­tá­sa – néz­zünk en­nél na­gyobb­ra. A ta­nár ál­tal adott jó­ta­ná­csok­ra ön­ma­guk­ban nem ha­gyat­koz­ha­tunk, hi­szen ezek eset­le­gesek. Le­het, hogy jegy­ze­tel­ni egy­szer­re há­rom ta­nár is ta­nít, ha nem saj­nál­ja az időt szak­tár­gyá­tól, de le­het, hogy egyi­kük sem. Le­het, hogy min­den év­ben be­széd­té­ma a ta­nu­lás egy-két osz­tály­fő­nö­ki órán, de ez épp azok­nak a gye­re­kek­nek ke­vés, akik va­ló­sá­gos ta­nu­lá­si prob­lé­mák­kal küsz­köd­nek.  A ta­ná­csok el­han­goz­hat­nak, de ta­pasz­ta­lat sze­rint min­den ma­rad a ré­gi­ben, mert azok a le­ve­gő­ben lóg­nak, nincs kel­lő sú­lyuk, nincs tar­tós ha­tá­suk. A gye­re­kek csak azt ta­nul­ják meg, amit rend­sze­re­sen csi­nál­nak, s úgy, aho­gyan azt tény­le­ge­sen csi­nál­ják. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak gaz­dát kell ta­lál­ni az is­ko­lá­ban, hogy össze­han­golt­tá és fo­lya­mat­sze­rű­vé vál­jon a ta­nu­lá­si ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­se. A tes­tü­le­ti mun­ká­val lét­re­ho­zott pe­da­gó­gi­ai prog­ram ki­tün­te­tett le­he­tő­ség er­re. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sa stra­té­gi­ai elem­ként, in­ten­zív tré­ning és fo­lya­ma­tos fej­lesz­tés for­má­já­ban egya­ránt je­len le­het benne.


TA­NU­LÁ­SI TRÉ­NING

Min­den szo­kás és ké­pes­ség ki­ala­kí­tá­sá­nak föl­té­te­le, hogy kel­lő súllyal és tar­tó­san kap­jon te­ret a min­denna­pos ta­ní­tás fo­lya­ma­tá­ban. A ta­nu­lá­si szo­ká­sok és a ta­nu­lá­si ké­pes­ség ese­té­ben azon­ban még ez sem bi­zo­nyul ele­gen­dő­nek. Va­la­mennyi időt föltétlenül kell ar­ra szán­nunk, hogy a ta­nu­lá­si mód­sze­rek prob­lé­má­ja a kö­zép­pont­ba ke­rül­jön, ez le­gyen a té­ma. A be­szél­ge­té­se­ket el­len­őr­zött gya­kor­lás­nak kell kö­vet­nie, s az­tán gya­ko­rol­tat­ni és gya­ko­rol­tat­ni. Va­ló­sá­gos tré­ning ez, amely­nek cél­zott­nak, in­ten­zív­nek és idő­ben be­ha­tá­rolt­nak kell len­nie. Nem ér­de­mes egy­szer­re több te­rü­le­tet mun­ká­ba ven­ni. Ami azon­ban egy idő­szak­ra a kö­zép­pont­ba ke­rül, an­nak hasz­nál­ha­tó ké­pes­ség­gé kell vál­nia. Le­hes­sen akár mér­ni is az elő­re­ha­la­dást.


MIT TA­NÍT­SUNK TA­NU­LÁS­MÓD­SZER­TAN­BÓL?

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sa leg­alább négy dol­got je­lent: a ta­nu­lás­hoz va­ló vi­szony for­má­lá­sát, a ta­nu­lás­hoz szük­sé­ges alap­ké­pes­sé­gek in­ten­zív fej­lesz­té­sét, he­lyes ta­nu­lá­si szo­ká­sok ki­ala­kí­tá­sát, konk­rét ta­nu­lá­si mód­sze­rek és tech­ni­kák el­sa­já­tí­tá­sát. Va­la­mennyi át kell has­sa az is­ko­la egész mű­kö­dé­sét, amit azon­ban jelentősen fel­erő­sí­tenek a cél­zott fog­lal­ko­zá­sok.


A TA­NU­LÁS­HOZ VA­LÓ VI­SZONY TA­NÍ­TÁ­SA

Ez a leg­kri­ti­ku­sabb ta­nul­ni­va­ló. Nem­csak azért, mert a ta­nu­lás erő­fe­szí­tést kö­ve­tel – ahogy fel­jebb ha­la­dunk az is­ko­lá­ban, egy­re töb­bet –, ha­nem mert rend­kí­vül sok a gye­re­kek ne­ga­tív ta­pasz­ta­la­ta az in­téz­mé­nye­sí­tett ok­ta­tás­ban. Ez a vi­lág ál­ta­lá­ban tan­könyv­sza­gú, pa­pír­ízű, ke­vés­sé él­mény­sze­rű, rit­ka a ka­tar­ti­kus át­élés, nincs idő az önál­ló föl­fe­de­zé­sek­re, jel­lem­ző a tan­anyag­gal va­ló ver­seny­fu­tás – Szent-Györgyi szavával a „szecs­ka­töm­kö­dés” –, nem ér rá a ta­nár mun­kál­tat­ni és be­szél­get­ni. Akaratlanul is sok a sé­re­lem, ta­nár és di­ák gyak­ran né­mán el­úszik egy­más mel­lett. És mind a ket­ten nyel­nek. So­kat se­gít­het ezen a hely­ze­ten, ha al­kal­mat te­rem­tünk ar­ra, hogy a di­á­kok meg­fo­gal­maz­has­sák, el­mond­has­sák, mi ide­gen szá­muk­ra az is­ko­lá­ban, mi­lyen prob­lé­má­ik van­nak. Eh­hez azon­ban idő kell, és olyan cso­port­mé­ret, amely mel­lett min­den gye­rek szó­hoz jut­hat. A be­szél­ge­té­sek­ből le­von­ha­tó kö­vet­kez­te­té­sek alap­ján kel­lő bá­tor­ság­gal át kell ala­kí­ta­nunk ta­ní­tá­si gya­kor­la­tun­kat. Ez az is­ko­lai at­mosz­fé­rát hal­lat­la­nul meg­fris­sí­ti, szel­le­mi ele­ven­ség­gel és sza­bad­ság­gal töl­ti meg. Csak­is et­től vál­to­zik jó irány­ban a gye­re­kek is­ko­lá­hoz, ta­nu­lás­hoz va­ló vi­szo­nya.  A ta­nu­lás egy­re ke­vés­bé kö­te­le­zett­ség, ha­nem in­kább le­he­tő­ség. Eh­hez nem kell a na­gyob­bak tu­da­tos­sá­ga, ezt már a ki­csik is meg­ér­zik. És ész­re­vét­le­nül be­le­nő­nek ab­ba, amit Apáczai így fo­gal­maz meg: „Fá­radj, míg ez mú­lan­dó élet­ben vagy; hol­tod után bi­zony ele­get nyug­hatsz. Az bol­dog­ság min­den­kor mun­kát kö­vet.”


A TA­NU­LÁS­HOZ SZÜK­SÉ­GES ALAP­KÉ­PES­SÉ­GEK FEJ­LESZ­TÉ­SE

Saj­ná­la­tos, de igaz, hogy az alap­ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­se nem­csak a kö­zép­is­ko­lá­ban, de már az ál­ta­lá­nos is­ko­la fel­ső ta­go­za­tá­ban is el­ve­szí­tet­te prog­ram­sze­rű­sé­gét, mert elő­tér­be to­la­ko­dott a szak­tár­gyi is­me­re­tek tan­terv ál­tal ki­sza­bott – ál­ta­lá­ban túl­mé­re­te­zett – ta­ní­tá­sa. Pe­dig ke­ve­sen von­ják ma már két­ség­be, hogy az iga­zi pers­pek­tí­va a ké­pes­sé­gek ta­ní­tá­sá­ban van. Per­sze a ké­pes­sé­ge­ket a szak­tár­gyak tan­anya­gán ta­nít­juk. Na­gyon ter­mé­keny pe­da­gó­gi­ai szem­lé­let­mód ez! A kon­cent­rá­ci­ós ké­pes­ség, a be­széd­ké­pes­ség, a ki­fe­je­ző han­gos ol­va­sás, a ha­té­kony né­ma ol­va­sás, az em­lé­ke­ző­ké­pes­ség, a gon­dol­ko­dá­si ké­pes­ség és a szel­le­mi vi­lág­ban va­ló tá­jé­ko­zó­dás ké­pes­sé­gé­nek fo­lya­ma­tos fej­lesz­té­sé­re min­den di­ák­nak szük­sé­ge van 10 és 18 éves ko­ra kö­zött.

Apáczai Ta­nács-beli ta­ná­ra öt alap­ké­pes­ség fej­lesz­té­sét tart­ja fo­lya­ma­to­san fon­tos­nak. Me­lyek azok? „Az ol­va­sás, hal­lás, el­mél­ke­dés, taníttás és az írás. Az há­rom el­ső leg­ne­he­zebb, az taníttás könnyebb, az írás peniglen min­de­nik­nél is könnyebb” – ír­ja, s az­tán sor­jáz­za a ma is üdí­tő­en igaz jó­ta­ná­cso­kat. Íme né­hány: „Egye­dül, ha le­het, so­ha sem­mit ne ol­vass, mert az egye­dül ol­va­sás unadalmat sze­rez, ke­ve­set hasz­nál, s az el­mét meg­tom­pít­ja, ha­nem ha va­la­mely szer­zőt akarsz ol­vas­ni, ol­vasd má-sodmagaddal. Mert az más je­len­lé­té­ből csu­dá­la­tos az, mely vi­gyá­zó íté­let szár­ma­zik, úgy­hogy eh­hez ké­pest egye­dül­lé­ted­ben csak álmadni lát­tas­sál. (...) Az mit az lec­kén hallsz, légy azon mind­já­rást, hogy ar­ra mást meg­ta­níts. Elég, ha csak egy lészen is, az ki té­ged hall­gas­son. Azon köz­ben az magad gya­kor­lá­sa ál­tal csu­dá­la­tos, mely nagy dol­gok bő­sé­gét szer­zed ten­nen magadnak. (...) Nem kell so­kat ol­vas­ni, ha­nem so­ká. (...) Min­den gyö­nyö­rű­sé­ge­det az írás­ban helyheztesd, mely­re gondolkozásidot, be­szé­di­det, munkáidot, vigyázásidot, el­mé­det, egésségedet, ke­res­mé­nye­det, vé­ge­zet­re va­la­mit ta­nulsz, hal­lasz, látsz, ve­zé­reld. (...) En­nek fe­let­te sen­ki az tu­do­mány­ban fel­ső polc­ra nem hág, ha az fu­tó idő­vel igen oko­san nem él.”


HE­LYES TA­NU­LÁ­SI SZO­KÁ­SOK

Ha nem ta­nít­juk, nem tu­da­to­sít­juk a he­lyes ta­nu­lá­si szo­ká­so­kat már az is­ko­lá­ba lé­pés­től kezd­ve, ál­ta­lá­ban rossz szo­ká­sok ala­kul­nak ki he­lyet­tük, mert a gye­re­kek is a gyen­gébb el­len­ál­lás irá­nyá­ban ha­lad­nak, ha ma­guk­ra van­nak hagy­va. A rossz szo­ká­so­kat rop­pant ne­héz le­vet­kőz­ni, majd­nem annyi idő kell hoz­zá, mint amennyi idő alatt ki­ala­kul­tak és rögzültek. Itt ki­csik­nél a meg­elő­ző szem­lé­let­mód a he­lyes, na­gyob­bak­nál pe­dig az át­szok­ta­tás és a szo­kás­for­má­lás, ami­hez a he­lyes szo­ká­sok tar­tós és ins­pi­rált mű­ve­lé­se szük­sé­ges, és vég­te­le­nül sok gya­kor­lás. „Mi­nek előt­te estve fekenni men­nél, visgáld meg jól magadban, azon nap mit ol­vas­tál, hal­lot­tál, ta­ní­tot­tál és ír­tál” – ajánl­ja ter­mé­keny szo­kás­ként ta­nu­ló­já­nak egye­bek mel­lett ked­ves szer­zőnk.


TA­NU­LÁ­SI MÓD­SZE­REK ÉS TECH­NI­KÁK

Cé­lunk a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­val az, hogy a gye­re­kek­nek ki­ala­kul­jon a sa­ját ta­nu­lá­si mód­sze­rük. Er­re csak úgy ta­lál­hat­nak rá, ha konk­rét ja­vas­la­to­kat, öt­le­te­ket kap­nak, ha azo­kat ki­pró­bál­ják, az al­kal­ma­so­kat ma­gu­ké­vá te­szik. En­nek út­ja: el­len­őr­zött pró­bál­ko­zá­sok és a mód­sze­rek na­pon­kén­ti mű­ve­lé­se hosszú időn ke­resz­tül.


PE­DA­GÓ­GI­AI SZEM­LÉ­LET­MÓD

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sát meg­könnyí­ti, ha pe­da­gó­gi­ai szem­lé­let­mó­dunk­ban hang­sú­lyos­sá vál­nak a sze­mély­köz­pon­tú­ság ele­mei. Ez hang­vé­tel­ben a sze­mé­lyes­sé­get, kap­cso­la­ti for­má­ban a köz­vet­len­sé­get, ta­ná­ri be­ál­lí­tó­dás­ban a se­gí­tő sze­rep erő­sö­dé­sét je­len­ti. A ta­nár „könnyí­tő”, úgy­ne­ve­zett facilitátor, aki an­nak és ott se­gít, aki­nek és ahol az szük­sé­ges­nek mu­tat­ko­zik. Va­gyis rá­lát azok­ra a kri­ti­kus pon­tok­ra, ahol egy-egy di­ák – ön­tu­dat­la­nul – el­akadt, meg­re­kedt, és át­se­gí­ti ezen. Ez a se­gít­ség kell ah­hoz, hogy a ta­nu­ló meg­él­hes­se az is­ko­lai si­kert, ami nél­kü­löz­he­tet­len a ta­nu­lást és a ta­nu­lá­si ered­mé­nye­ket kí­sé­rő öröm­höz.  A ta­nu­lás­ban va­ló öröm­te­len­ség a leg­gya­ko­ribb is­ko­lai ár­ta­lom.


TE­VÉ­KENY­SÉ­GEK A TA­NU­LÁS TA­NÍ­TÁ­SÁ­BAN

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ban a ta­nu­lói te­vé­keny­sé­gek ke­rül­nek a kö­zép­pont­ba. Ál­ta­lá­ban vé­ve is nagy haszonnal jár, ha a ta­ní­tás so­rán min­dig ar­ra gon­do­lunk, mit csi­nál­nak a gye­re­kek a ta­ní­tá­si órán. Meg­fi­gye­lé­sek sze­rint a hal­lot­tak mint­egy ötöd­ére, a lá­tot­tak har­ma­dá­ra, a lá­tot­tak és hal­lot­tak fe­lé­re, ki­mon­dott sza­va­ink két­har­ma­dá­ra, sa­ját ak­tív cse­lek­vé­se­ink­nek vi­szont ki­lencti­zed­ére em­lé­ke­zünk pon­to­san vissza. A gye­re­kek be­vo­nó­dá­sa a ta­nu­lás­ba ak­kor a leg­biz­to­sabb, ha ak­tív cse­lek­vés­re kész­tet­jük őket. Ez a ta­nu­lás (és a ta­ní­tás) leg­fon­to­sabb tör­vé­nye. Ne ké­szen kap­ják a meg­ol­dá­so­kat, ha­nem ten­ni­ük kell­jen ér­te va­la­mit. Fe­la­da­tok­kal, ki­hí­vá­sok­kal ta­lál­koz­za­nak, ami fel­vil­la­nyoz­za őket, és így meg­te­rem­tő­dik az a fi­gyel­mi ál­la­pot és az a bel­ső ér­de­kelt­ség, amely mel­lett va­ló­ban ta­nu­lás tör­té­nik.


A TA­NU­LÁS ÉS A TA­NÍ­TÁS KAP­CSO­LA­TA

Ha a gye­re­kek ta­nu­lá­sá­val kez­dünk fog­lal­koz­ni, azon­nal a ta­ní­tás mód­szer­ta­ná­val is szem­beta­lál­juk ma­gun­kat. Az is­ko­lá­ban, a ta­ní­tá­si órá­kon tör­té­nő ta­nu­lás ered­mé­nyes­sé­ge ugyan­is fő­kép­pen a ta­ná­ri mód­sze­re­ken mú­lik, me­lyek­nek a di­ák mint­egy ki van szol­gál­tat­va. Azt a ta­ní­tá­si mó­dot ke­res­sük szün­te­le­nül, amely mel­lett a ta­nu­lás a leg­ered­mé­nye­sebb le­het, szin­te ész­re­vét­len. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sa­kor te­hát nem csu­pán ar­ról van szó, ho­gyan ta­nul­jon ott­hon a di­ák, ami­kor ket­tes­ben ma­rad a tan­köny­vek­kel és a fe­la­da­tok­kal, ha­nem az is­ko­lá­ban va­ló ta­nu­lás­ról is, amely­hez tel­jes szel­le­mi je­len­lét szük­sé­ges. Eb­ben a ta­nár fe­le­lős­sé­ge és ta­ní­tá­si mód­sze­re­i­nek sze­re­pe na­gyobb, mint di­ák­ja­ié.


ÉR­TÉ­KE­LÉS, KÖ­VE­TEL­MÉ­NYEK

Ha a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ból tan­tár­gyat csi­ná­lunk, nem mel­lőz­het­jük a kö­ve­tel­mé­nyek meg­fo­gal­ma­zá­sát és az ér­té­ke­lést sem. Mel­lőz­nünk kell vi­szont az osz­tá­lyo­zást, hi­szen itt most se­gí­te­ni aka­runk, és eh­hez nem szük­sé­ge­sek a je­gyek. Az ér­té­ke­lés­re azonban két­sze­re­sen is szük­ség van, hi­szen he­lyes és hely­te­len, cél­sze­rű és cél­sze­rűt­len, ha­té­kony és gaz­da­ság­ta­lan, jó és rossz el­len­tét­pá­rok­kal dol­go­zunk, ami­kor a ta­nu­lás mód­sze­re­it, a ta­nu­lá­si ké­pes­sé­get, a ta­nu­lás­hoz va­ló vi­szo­nyu­lást ta­nít­juk. Az alap­kö­ve­tel­mény az, hogy ér­zé­kel­he­tő le­gyen a fog­lal­ko­zá­sok ha­tá­sá­ra va­la­mi­fé­le vál­to­zás a ta­nu­lá­si szo­ká­sok­ban, a ta­nu­lás­hoz va­ló vi­szony­ban, a ké­pes­sé­gek fej­lő­dé­sé­ben és az ered­mé­nyes­ség­ben is. So­ha nem egy-máshoz vi­szo­nyít­juk a gye­re­ke­ket, ha­nem ön­ma­guk­hoz. Az ér­de­kes szá­munk­ra, mek­ko­ra utat tesznek meg on­nan in­dul­va, ahol a kez­dés pil­la­na­tá­ban áll­tak.


TANULÁSMÓDSZERTANI OK­TA­TÓ­CSO­MAG

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra egy ok­ta­tó­cso­ma­got is ajánl­ha­tunk, amely egya­ránt meg­könnyí­ti a ta­nár és a ta­nu­ló mun­ká­ját. A ta­nu­lók tan­köny­vé­ben (Könyv a ta­nu­lás­ról) té­mák sze­rint cso­por­to­sít­va ta­lál­ha­tók a le­írá­sok, jó­ta­ná­csok, fe­la­da­tok és gya­kor­ló­anya­gok. A ta­ná­ri ké­zi­könyv (A ta­nu­lás ta­ní­tá­sa) cél­sze­rű el­ren­de­zés­ben tar­tal­maz­za a ta­nu­lók tan­köny­vét, az ar­ra vo­nat­ko­zó ta­ní­tá­si ja­vas­la­to­kat, öt­le­te­ket, ta­ní­tá­si prog­ra­mot, tan­ter­vet és a ta­ná­ri hát­tér­anya­got a ta­nu­lás pszi­cho­ló­gi­á­já­ról és pe­da­gó­gi­á­já­ról. Az ol­va­sás fej­lesz­té­sé­hez (szö­veg­ér­tés, gyor­sa­ság) szoft­ver és prog­ram­fü­zet (Di­na­mi­kus ol­va­sás) ké­szült. Egyéb se­géd­anya­gok (hangkazetták, vi­deo­ka­zet­ta, fó­lia­so­ro­zat, diasorozat) se­gí­tik a ta­nu­lá­si ké­pes­sé­gek vál­to­za­tos mód­sze­rek­kel va­ló fej­lesz­té­sét. A Pro­fil tan­ter­vi vál­to­zat min­den is­ko­la­tí­pus szá­má­ra tar­tal­maz stra­té­gi­ai és tananyagszervezési min­tá­kat. A prog­ram­cso­ma­got és a köny­ve­ket az AKG Ki­a­dó for­gal­maz­za. Kö­vet­ke­ző szá­munk­ban rész­le­tes bib­li­og­rá­fi­át és könyv­is­mer­te­té­se­ket is köz­lünk a ta­nu­lás mód­szer­ta­ná­val fog­lal­ko­zó szakmai anya­gok­ról.


TA­PASZ­TA­LA­TOK A TA­NU­LÁS TA­NÍ­TÁ­SÁ­BAN

Egy­re több is­ko­lá­ban pró­bál­ják meg­ta­lál­ni a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak he­lyét az óra­ter­vek­ben, a szak­tár­gyi ta­ní­tás­ban és át­fo­gó­an a he­lyi pe­da­gó­gi­ai prog­ram­ban is. Az imént be­mu­ta­tott ok­ta­tó­cso­ma­got 260 is­ko­la vá­sá­rol­ta meg né­hány év alatt, és mint­egy 20 ezer tan­könyv és 2800 ta­ná­ri ké­zi­könyv fo­gyott el. Negy­ven­négy is­ko­lá­ban ta­nít­ják tan­tárgy­sze­rű­en, tel­jes osz­tá­lyok­nak (több­nyi­re osz­tály­bon­tás­sal) – kü­lön­bö­ző stra­té­gi­ák­kal – a Ta­nu­lás­mód­szer­tant. Négy­száz­nál több ta­nár vé­gez­te el a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak el­sa­já­tí­tá­sá­ra szer­ve­zett tan­fo­lya­mo­kat. Szá­mos he­lyen kér­tek ki­he­lye­zett fel­ké­szí­tő kur­zu­so­kat, hogy az egész tes­tü­let, vagy an­nak egy je­len­tős ré­sze is­mer­ked­jen meg sa­ját él­mé­nyen ke­resz­tül ez­zel az új mód­szer­rel. Fo­lya­mat­ban van a ta­ní­tá­si ta­pasz­ta­la­tok szé­les kö­rű össze­gyűj­té­se. A szó­be­li be­szá­mo­lók sze­rint a gye­re­kek és a ta­ná­rok egya­ránt hasz­nos­nak és jó­nak íté­lik a ta­nu­lás­mód­szer­tan kis óra­szám­ban va­ló tan­tárgy­sze­rű és – ez­zel pár­hu­za­mo­san – a szak­tár­gyi ta­ní­tás­ba in­teg­rált ok­ta­tá­sát.


A TA­NU­LÁS TA­NÍ­TÁ­SÁ­NAK STRA­TÉ­GI­Á­JA

Ho­gyan il­leszt­he­tő be egy mű­kö­dő is­ko­la pe­da­gó­gi­ai prog­ram­já­ba a ta­nu­lás ta­ní­tá­sa? Ez a leg­gya­ko­ribb kér­dés, amely az is­ko­lák­ban fel­me­rül. Most ked­ve­ző hely­zet­ként ér­té­ke­len­dő a he­lyi pe­da­gó­gi­ai prog­ra­mok ké­szí­té­sé­nek le­he­tő­sége. Az órakeret újraosztása (ó, micsoda harc!) és a műveltségi területek tantárgyiasítása során új tantár­gyak is születhetnek. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sát az ed­di­gi ta­pasz­ta­la­tok sze­rint leg­cél­sze­rűbb pe­ri­o­di­kus vissza­té­ré­sek­kel, több éven ke­resz­tül ta­ní­ta­ni. Egy tan­év­ben egyen­le­te­sen el­oszt­va há­rom­szor vagy négy­szer 10-10 órát (na­pi 1 vagy 2 ta­ní­tá­si órát) szán­junk rá, hogy va­la­mely adott té­ma­kör­ben be­in­dít­suk a fej­lesz­tést, ami ezek után a szak­tár­gyi ok­ta­tás­ban tel­je­sed­het ki. Pél­dá­ul: 10 órá­ban fel­dol­goz­zuk a gye­re­kek­kel az em­lé­ke­zet fej­lesz­té­sé­nek tan­köny­vi ol­vas­má­nya­it, fe­la­da­ta­it és gya­kor­ló­anya­ga­it, meg­be­szél­jük a prob­lé­má­kat, mód­sze­re­ket aján­lunk, min­tát adunk, gya­ko­ro­lunk. A 10 óra el­tel­té­vel a ta­nul­ta­kat a szak­tár­gyi ok­ta­tás­ban hasz­no­sít­juk: úgy ta­ní­tunk né­hány tár­gyat, pl. tör­té­nel­met, bi­o­ló­gi­át, bár­mely tan­tár­gyat, hogy al­kal­mat adunk a gye­re­kek­nek a ta­nul­tak (pél­dá­ul a jegy­ze­te­lés, a váz­lat­írás, a lé­nyeg­meg­ra­ga­dás, a me­mo­ri­zá­lás) órán va­ló gya­kor­lá­sá­ra, mű­kö­dő ké­pes­ség­gé fejlesztjük azo­kat a szak­tár­gyi tan­anya­gon. Így te­lik el 2-3 hó­nap, majd más té­ma­kör­rel újabb in­ten­zív 10 óra és ezt kö­ve­tő gya­kor­lá­si pe­ri­ó­dus kö­vet­ke­zik. Ez a leg­cél­sze­rűbb stra­té­gia, amely az is­ko­la pe­da­gó­gi­ai prog­ram­já­nak szer­ves ré­szé­vé, a ké­pes­ség­fej­lesz­tés át­gon­dolt össze­han­goló eszközévé te­szi a ta­nu­lás ta­ní­tá­sát.

A gya­kor­lat ed­dig más stra­té­gi­á­kat is ki­ala­kí­tott. Egyes is­ko­lák­ban osz­tály­fő­nö­ki órá­kon, más­hol fa­kul­ta­tív tan­tárgy­ként, megint más­hol nyá­ri elő­ké­szí­tő tá­bo­rok­ban vagy a tan­év kez­de­tén 40-100 órás in­ten­zív kur­zu­son fog­lal­koz­nak a ta­nu­lá­si mód­sze­rek ta­ní­tá­sá­val. Min­dig a he­lyi vi­szo­nyok is­me­re­té­ben kell meg­ke­res­ni a le­het­sé­ges meg­ol­dást. A leg­jobb ered­ménnyel az is­ko­la pe­da­gó­gi­ai prog­ram­já­ba in­teg­rált stra­té­gia ke­cseg­tet, mely – mint már em­lí­tet­tük – le­he­tő­sé­get ad a ta­ná­ri műhelymunkára, sőt igény­li is azt.


„UGYAN­ ÉGEK BELÖL”

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak meg­ter­ve­zé­se a Nem­ze­ti Alap­tan­terv­ben fog­lal­tak kö­te­le­ző meg­va­ló­sí­tá­sán messze túl­mu­tat, hi­szen azt az át­ala­ku­lá­si fo­lya­ma­tot se­gí­ti, amely­től a ta­nu­lók is és ta­ná­ra­ik is több öröm­höz és si­ker­hez jut­hat­nak a ta­ní­tás és a ta­nu­lás fo­lya­ma­tá­ban. Apáczai a Ta­nácsban olyan ékes­szó­lás­sal kel­ti fel a ta­nu­lá­si vá­gyat és aka­ra­tot, hogy Ta­nu­ló­já­ból rö­vi­de­sen ön­kén­te­le­nül ki­buggyan az az egyet­ér­tés, amely­re mi is fo­lya­ma­to­san vá­gya­ko­zunk: „Kő­szí­ve vol­na an­nak, az kit ez be­szé­dek szor­gal­ma­tos ta­nu­lás­ra nem indítanának. Bez­zeg nem hit­tem vol­na so­ha, hogy ennyi in­du­la­tot sze­rez­het­ne ha­lan­dó em­ber szí­vem­ben. Ugyan­ égek belöl.”


Oroszlány Péter: TANÍ-TANI 1, 1996 

Frissítve: 2012/07/24 - 06:39
fel | vissza | Az oldal nyomtatása