header_new_1.jpg

A tanulás tanításának néhány feltétele


Oroszlány Péter


Az elmúlt tizenkét évben több száz iskola több ezer tanára és tanítója végezte el az akkreditált tanulásmódszertani továbbképzést. A továbbképzések kétharmada teljes tantestületek, illetve tantestületi csoportok részvételével történt, mégis viszonylag kevés azoknak az iskoláknak a száma, ahol a tanulásmódszertan a helyi pedagógiai program részévé vált. Pedig a tanulás tanításának eredményessége akkor válik jól érzékelhetővé, ha a tanítás egész rendszerére hatással van, ha a tanári együttműködés egyik integráló erejévé képes válni. A valóságban, sok esetben természetes közegellenállásba ütköznek a kezdeményezések: vagy a személyi föltételek, vagy a pénzügyi lehetőségek szűkössége,  vagy a bevezetés iskolaszervezési nehézségei okán. Azokban az iskolákban, ahol élni tudnak a tanulás tanításában rejlő lehetőségekkel, ott eredeti megoldások is születnek, amelyek az iskola egészének működését áthangolják. A következőkben néhány olyan föltételt foglalunk össze, amelyek teljesülésének függvénye a tanulás tanításának sikere.


A tanár felkészültsége és elkötelezettsége

Tanáraink és tanítóink között még ma is rendkívül sok a tehetséges, jól képzett pedagógus, a tanulás megtanításának a szaktárgyi tanítást átszövő folyamata azonban egyre kevésbé működik. A tananyagközpontú tanítás, amely jószerével egész oktatásügyi rendszerünket jellemzi, szemléletében mérgezi meg a legjobb pedagógiai ösztönökkel pályára lépő tanárokat is: „nem marad idő” a tanulási képességek kibontakoztatására. A tanulás tanítására való felkészülés elsősorban annak a szemléletmódnak a visszaszerzését jelenti, hogy ne a tananyag és ne egyéb, másodlagos dolgok határozzák meg a tanítást, hanem a gyerekeknek az életkorukhoz illő feladatokkal való ellátása, tanulási képességüknek a tanítási anyagon keresztül való kibontakoztatása.

E szemlélet gyakorlatban való érvényesítéséhez egyelőre merészségre van szükség. E merészséghez hozzá kell tanulni azokat a gyerekek számára életteli munkamódokat, amelyek nem engedik az iskolai tanulást taposómalommá válni. A tanulásmódszertani továbbképzések ilyen módszerekkel ismertetnek meg. Arra hangolják rá a részvevőket, hogy a közösen kipróbált módszereket és gyakorlatokat építsék be mindennapos munkájukba, bármilyen szakosok legyenek is. A tanuláshoz nélkülözhetetlen képességelemek folyamatos fejlesztése az órának gyakorlótérré változtatásával valósítható meg. Az akkreditált továbbképzés ehhez kellő alapot ad, azonban – főként az első években – önképzésre, vagyis a tanítással párhuzamosan folyó egyéni fölkészülésre nélkülözhetetlenül szükség van.

A tanulás tanítása általános pedagógia, bármely szakos tanár felkészülhet tanítására. Bizonyos területek esetleg közelebb állhatnak a reál-, mások a humán szakosokhoz, de ez nem szabad, hogy bárkit is elbátortalanítson. A szaknál fontosabb a vállalkozási kedv, és annak a lehetősége, hogy esetleg olyan területeken szerzünk behatóbb ismereteket, amelyek korábban távolabb álltak tőlünk. Ebben az esetben előtanulóvá válunk magunk is, abban az értelemben, ahogy Németh László is „előtanult” tanárkodása idején.


Tantestületi műhelymunka

Valamilyen mértékben minden tanár „partizán” a saját iskolájában: a tanári egyéniség nem elég színes akkor, ha mindenben a közös gondolkodásnak veti alá magát. Mint minden életterületen, itt is az egyensúlyt kell megtalálni: egyszerre vagyunk egyediek és egyformák, egyszerre vannak közös törekvéseink és egyéni útjaink. Ezek az egyéni utak paradox módon a közös műhelymunkában gyökereznek, különben a testület széttartóvá válik, és előbb-utóbb szellemileg széthullik. A műhelymunka megteremtésére a tanulásmódszertan tanítása kitűnő lehetőséget kínál. Problémacentrikus megközelítési módja mindenki számára biztosítja a tanulással és a tanítással kapcsolatos gondok, nehézségek megfogalmazásának és közös megoldások kimunkálásának lehetőségét. Mivel nem elméleti pedagógiáról van szó, hanem a mindennapi gyakorlatról, mindenki képes hozni a saját tapasztalatait, megosztani próbálkozásainak eredményeit. Ennek hatására kerülhet be az iskola megújított pedagógiai programjába a tanulásmódszertan tanítása, közös elhatározásként, nem kényszerként, ami a minőségi tanításra való törekvés legfőbb hajtóereje.

A nagy közösségen belül jó, ha kialakulnak kicsi szakmai műhelyek. A tanulásmódszertan tanítása során az egy osztályban tanító tanárok közösségéből állhatnak össze azok a 3-4 fős, tanulásmódszertant tanító tanári teamek, amelyek az osztályfőnökök vezetésével kézben tartják a gyerekek tanulási képességének átgondolt fejlesztését. Az ilyen együttes munka megpezsdíti az iskola életét, tanárokét és diákokét egyaránt.


Rendhagyó iskolaszervezés

A tanulásmódszertanból nem szabad heti egy órás tantárgyat csinálni! A képesség-fejlesztési törekvéseknél az intenzitás jelentősége mindig óriási: egy-egy nagy lökéssel beindítjuk a gyerekeket, majd a tanítási órákon továbbvisszük őket a megkezdett irányban. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti – és e mögött sok éves tapasztalat áll –, hogy az évkezdés és félévkezdés első heteiben az órarendbe illesztett külön foglalkozásokkal kell megadni a lendületet a tanuláshoz, majd a tantárgyi órákon gyakorolni és használni a tanultakat. Azok az iskolák, amelyekben a tanulásmódszertan meggyökerezett, mind ezzel a tanulásszervezési elképzeléssel dogoznak. A legjobb megoldásnak az látszik, hogy szeptember és február első három hetében, a félévek kezdetekor egy-egy 15 órás kurzust indítunk el napi 60 perces órákkal. Ezeket az órákat a nap elejére tesszük, célszerűen 3/4 8-tól 3/4 9-ig, és a szokásos órarend szerinti tanítás 9 órakor kezdődik. Igaz, hogy ezzel három hétre napi egy órával megnyújtjuk a tanítási időt, viszont elkerülünk minden más órarendi átalakítást, és biztosítani tudjuk azt, hogy azok a tanárok tanítsák a tanulásmódszertant, akiknek ehhez természetes vonzalmuk, rátermettségük van, és fel is készültek tanítására. Természetesen egy ilyen radikális iskolaszervezési változást (nyújtott napok), noha csak a tanév hat hetére szól, a lehető legjobban elő kell készítenünk. Az iskola vezetőinek nemcsak a kollégákat kell az ügy mellé állítani, hanem a szülőket is. Előkészítetlenül nem érdemes belevágni, mert a kudarc hitelteleníti a módszert, és elveszi a megvalósítás lendületét.


Átgondolt haladási tervek

A tanterv- illetve tanmenetkészítés arra ad lehetőséget, hogy átgondoljuk, mit, hogyan és milyen ütemezéssel szeretnénk tanítani. A tanulásmódszertan esetében haladási tervek készítését javasoljuk. A haladási terv óráról órára állandó óraelemekből, a tankönyv konkrét gyakorlataiból építi fel a 15 órás (3 hetes) tanítási blokkot. Ennek készítése – kellő gyakorlat után – valóságos pedagógiai élvezet, építő- és tervezőmunka. A következő oldalakon bemutatott haladási tervek ilyen előre átgondolt, részletes óraterveket vázolnak fel: mintául szolgálnak arra, hogyan érdemes fölépíteni a három hetes programokat. Szükség esetén akár pontról-pontra is követhetjük a javasoltakat, persze csak akkor, ha a gyerekcsoport bírja a tempót. Ez esetben is érvényes az a pedagógiai alapelv, amely nélkül nem pedagógusok, hanem hideg oktatás-technológusok vagyunk: a gyerekek mondják meg – reakcióikkal, teljesítményeikkel, pillanatnyi és tartós állapotukkal, fejlettségükkel, tudás- és képességbeli színvonalukkal –, hogy mit kell csinálnunk, mire mennyi időt kell szánnunk. Mai korunkban határozottan le kell szögeznünk, hogy az iskola nem a rohanás, hanem a nyugodt, mondhatni ráérős munka színhelye kell legyen. Ez persze nem a követelmények és a lendület alacsony szinten tartását jelenti, hanem a jól végzett munka és a kiegyensúlyozott lelki fejlődésnek a föltétele.

A haladási tervek szerkezete állandó óraelemekből épül fel. A ráhangoló, napkezdő gyakorlatok részben a hangulatteremtést, részben a játékos, de erős figyelmet igénylő képességfejlesztést szolgálják. A tanulási tanácsok és módszerek óraszeletében a tanulás gyakorlatát konkrétan segítő eszközrendszert beszéljük meg a gyerekekkel, és ezt követi a tanultak gyakorlása. Időnként önvizsgálatok és felmérések is sorra kerülnek, amelyek a tanulási önismeret kialakulását, az önreflexiós képességet és az önfejlesztő ambíciók felépítését hivatottak támogatni. Törekszünk arra, hogy az óráknak ne a csengőszó vessen véget, hanem az órazárás a tanítás szerves és rituális részévé váljon. Az otthoni munka mindennapi szükséglet: az egyéni tanulás és gyakorlás rögzíti a tanultakat.

A bemutatott haladási tervek úgy készültek, hogy bármelyik évfolyamon el lehessen kezdeni a tanulásmódszertan tanítását, ne csak felmenő rendszerben, hiszen gyerekeink csak egyszer járnak iskolába. Az ötödik és a hatodik osztályban ugyanazzal a programmal dolgozhatunk. A hetedikes és nyolcadikos tervek is hasonlóan kezdődnek, de a második félévi anyagban már jelentősek a különbségek.

A haladási tervek megvalósítása ötödiktől nyolcadikig minden évben 30 hatvanperces órát igényel, 15-öt szeptemberben, 15-öt februárban.


Mindennapi gyakorlás és alkalmazás a tantárgyi tanításban

A félévek első heteiben tartott órák arra jók, hogy felmérhessük tanítványaink állapotát, megismertessük, kipróbáljuk velük a különböző munkamódokat, lendületet és kedvet adjunk nekik a tanuláshoz. A kedv jelentőségét külön is szeretnénk hangsúlyozni: ezeken az órákon van idő arra, hogy minden tanulással kapcsolatos érzelmi és értelmi problémát megbeszéljünk. A tanulási gátlások negatív tanulási élményeken tenyésznek ki, ezért gyerekeink lelkigondozása, érzelmi életük kiegyensúlyozása elengedhetetlen része munkánknak. Segíteni kell őket a tanulással kapcsolatos konfliktusok feldolgozásában, ami a legtöbb esetben a tanárok közötti élénk kapcsolattartás nélkül nem is megy. A tantestület tagjainak partnerré kell válniuk a gyerekek tanulási gondjainak feloldásában, hiszen tudjuk, hogy sokszor akaratunk ellenére, öntudatlanul ártunk tanítványainknak, és ezt magunk sem vesszük észre. Az ilyen jellegű problémák jó megoldása csakis akkor lehetséges, ha nem az elhallgatás, hanem a kollegiális hangvételű problémafeltáró beszélgetések – kifejezetten szakmai alapon, személyeskedés nélkül – szokássá válnak a tantestületben. Ennek a légkörnek a kialakítását elősegíti, ha a tanulásmódszertani órákon tanultakat minden tantárgy – a maga sajátosságainak megfelelően – használatba veszi és gyakoroltatja. Konkrét példák: egy matematikaóra kezdődhet néhány perces beszédtechnikai gyakorlatsorral, egy fizikaórán gyakorolhatják a gyerekek a témával kapcsolatos olvasmányok párban, egymásnak való felolvasását, egy magyarórán végezhetnek koncentrációs feladatokat. A tanulás tanítása se nem humán, se nem reálfeladat, hanem általános pedagógia: a tanulási képesség fejlesztése minden tanárnak egyaránt dolga.

A cikkgyűjtemény egyik tanulmánya írja le az ún. hálótervet, amellyel a szaktárgyi órákon történő gyakorlás valamelyest összehangolható: ezáltal kézben tudjuk tartani, hogy melyik osztállyal, melyik évben mit csinálunk, a fejlesztésnek milyen prioritásai érvényesülnek. Ezt a munkát az osztályfőnöknek ajánlatos összehangolnia.


Lépések a tanulásmódszertan bevezetéséhez

Befejezésül röviden összefoglaljuk azokat a teendőket, amelyek a tanulásmódszertan tanításának időszakos bevezetéséhez szükségesek az iskolában:

  1.      tájékozódás a rendelkezésre álló taneszközök, továbbképzési lehetőségek iránt;
  2.      tantestületi megbeszélések és döntés a tanulásmódszertannal való foglalkozás módjáról (kísérleti bevezetés, időpontok, nyújtott napok, személyi és anyagi föltételek);
  3.      tantestületi és/vagy egyéni felkészülés akkreditált továbbképzésen;
  4.      a szülők tájékoztatása a tervekről és a nyújtott napokról;
  5.      megvalósítás, folyamatos konzultáció;
  6.      a tapasztalatok földolgozása, visszacsatolás.
Frissítve: 2012/07/24 - 06:39
fel | vissza | Az oldal nyomtatása