header_new_2.jpg

Hálóterv a tanulás tanításához


Oroszlány Péter



A leg­na­gyobb kér­dés

A pe­da­gó­gia alap­kér­dé­se nem az, hogy mit ta­nít­sunk, sok­kal lé­nye­ge­sebb en­nél, hogy ki ta­nít, és ho­gyan ta­nít. A mit ta­nít­sunk kér­dé­sével foglalkozott pe­da­gó­gi­ai köz­éle­tünk az el­múlt nyolc év­ben, ki-ki vé­le­ményt for­mál­hat ró­la, mennyi­re meg­nyug­ta­tó a vi­ták vég­ered­mé­nye – sok az elé­ge­det­len pe­da­gó­gus. Pe­dig a ta­ní­tás tár­gyá­nak el­dön­té­se csak meg­egye­zés kér­dé­se, nem érin­ti a ta­ní­tás mi­nő­sé­gét, ami a ta­nár sze­mé­lyi­sé­gé­től és mód­szer­ta­ni kul­tú­rá­já­tól függ, és ter­mé­sze­té­nél fog­va nem vál­toz­tat­ha­tó meg, nem ve­zet­he­tő be tör­vény­ke­zés­sel szep­tem­ber­től – en­nél töb­bet kí­ván. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak prog­ram­ja ezt a kér­dést, a ta­ní­tás szín­vo­na­lát érin­ti, an­nak ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra kí­nál le­he­tő­sé­get, ho­gyan ta­nít­sunk úgy, hogy ta­nít­vá­nya­ink könnyeb­ben és na­gyobb kedv­vel ta­nul­ja­nak.


Az idő szo­rí­tá­sá­ban

Ke­ve­sen vi­tat­ják, hogy a Nem­ze­ti alap­tan­terv egyik fő cél­ki­tű­zé­se, a tan­anyag csök­ken­té­se, az ismeretcentrikus ta­ní­tás­ról a ké­pes­ség­fej­lesz­tő ta­ní­tás­ra va­ló át­té­rés nem va­ló­sult meg: a ta­ná­rok to­vább­ra is az idő­vel va­ló ver­seny­fu­tás­ban tanítanak. Na­gyon nagy baj ez, mert néz­zük csak, mi­re is nincs idő? Nincs idő gya­kor­lás­ra, az alap­ké­pes­sé­gek­ben va­ló biz­tos tu­dás meg­szer­zé­sé­re, sze­mé­lyes tö­rő­dés­re, ké­pes­sé­gek­től füg­gő egyé­ni fej­lesz­tés­re! Ezek csak a leg­fon­to­sab­bak, de nincs elég idő be­szél­te­tés­re és be­szél­ge­tés­re, gon­dol­ko­dás­ra és gon­dol­kod­ta­tás­ra, át­élés­re, mun­ká­ba va­ló be­le­fe­led­ke­zés­be, nincs idő olyan egyé­ni és kis­cso­por­tos mun­ka­for­mák­ra, me­lyek idő­igé­nye­sek, a gye­re­kek kö­zöt­ti kom­mu­ni­ká­ci­ót, ko­o­pe­rá­ci­ót igény­lik, nem tel­je­sít­mény-, ha­nem fej­lesz­tés­el­vű­ek. Min­dezt nem ad­ta meg a NAT, s ez­zel nem ad­ta meg a le­he­tő­sé­gét an­nak, hogy más­kép­pen ta­nít­sunk. Aki még­is más­kép­pen akar ta­ní­ta­ni, an­nak me­rész­nek, me­rész­nek és me­rész­nek kell len­nie, s vál­lal­nia az ez­zel já­ró kö­vet­kez­mé­nye­ket.

A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­nak prog­ram­ja a me­ré­szek­nek kí­nál olyan ta­ní­tá­si mód­sze­re­ket és szem­lé­let­mó­dot, amely hosszú­tá­von szi­lárd is­me­re­tek­hez, könnye­dén hasz­nál­ha­tó alap­ké­pes­sé­gek­hez, ma­ga­biz­tos fel­lé­pés­hez se­gí­ti a gye­re­ke­ket. Nem he­tek­ben és hó­na­pok­ban, ha­nem évek­ben kell elő­re lát­ni és ter­vez­ni megtanulnunk, és az ural­ko­dó tantervcentrikus be­ál­lí­tó­dás­ból áttér­ni a gye­re­kek pil­la­nat­nyi ál­la­po­tá­ra, be­fo­ga­dó­ké­pes­sé­gé­re, öröm­igé­nyé­re te­kin­tet­tel le­vő pe­da­gó­gi­á­hoz.


Ha van ta­nu­lás­mód­szer­tan óra

Igen nagy előny, ha a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­hoz ta­lá­lunk va­la­mennyi kü­lön időt. De nem könnyű en­nek a kü­lön idő­nek a cél­sze­rű el­osz­tá­sa sem. Sok is­ko­lá­ban kezd­ték el a ta­nu­lás­mód­szer­tan ta­ní­tá­sát he­ti egy órá­ban, no­ha tud­juk, hogy ezzel az in­ten­zi­tással nem hagynak kel­lő­en mély nyo­mo­kat a gye­re­kek­ben, még ak­kor sem, ha az órák hasz­no­sak és jól tel­nek. Ha azon­ban ezek­nek az órák­nak a ho­za­mát né­hány ta­nár a sa­ját szak­órá­in hasz­no­sít­ja, a megalapozott képességeket to­vább fejleszti, a vég­ered­mény egé­szen jó le­het. Azt kell csak meg­ter­vez­ni, hogy az egy osz­tály­ban ta­ní­tó ta­ná­rok ho­gyan mű­köd­je­nek együtt a ta­nu­lás­mód­szer­tant ta­ní­tó ta­nár­ral. Az együtt­mű­kö­dést leg­könnyebb eb­ben az eset­ben is az­zal a há­ló­terv­vel meg­ter­vez­ni, szem­lé­le­tes­sé és át­te­kint­he­tő­vé ten­ni, ame­lyet rö­vi­de­sen rész­le­te­sen is ki­fej­tünk. Előt­te azon­ban es­sen szó né­hány olyan meg­ol­dás­ról, ame­lyek ide­á­lis­nak te­kint­he­tők a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra.

Óra­ren­di­leg nem le­he­tet­len meg­ol­da­ni, hogy a ren­del­ke­zé­sünk­re ál­ló óra­ke­re­tet –pél­dá­ul a he­ti egy órá­ból adó­dó éven­kén­ti csak­nem negy­ven órát – ne egyen­le­te­sen, ha­nem idő­sza­kos, in­ten­zív pe­ri­ó­du­sok­ban tart­suk meg. Igen jól be­vá­lik, ha ne­gyed­éven­ként ik­ta­tunk be egy-egy olyan he­tet, ami­kor a gye­re­kek meg­le­vő óra­rend­jét meg­told­juk egy nyúj­tott órá­val, 60-90 perc­cel. A szü­lők­kel meg­be­szél­he­tő és el­fo­gad­tat­ha­tó, hogy mi­ért szük­sé­ges ez, és nem föltétlenül kell kö­te­le­ző órá­nak te­kin­te­ni ah­hoz, hogy min­den gye­rek még­is ott le­gyen. Ezek­ben a he­tek­ben egy-egy té­mát dol­go­zunk fel, fel­mé­rés­sel, prob­lé­ma­gyűj­tés­sel, meg­be­szé­lés­sel, be­mu­ta­tás­sal, gya­kor­lás­sal, a fej­lesz­tő mun­ka­for­mák ki­pró­bá­lá­sá­val. Ezt kö­ve­tő­en az osz­tályt ta­ní­tó ta­ná­rok kö­zül leg­alább ket­tő­nek-há­rom­nak vál­lal­nia kell: tan­tár­gyi órá­it úgy épí­ti fel, hogy a gye­re­kek­nek le­he­tő­sé­get ad a tan­anyag fel­dol­go­zá­sa so­rán meg­kez­dett gya­kor­lás folytatására, na­pon­ta hasz­nál­ják azo­kat a mun­ka­for­má­kat, ame­lyek­kel a ta­nu­lás­mód­szer­tan órá­kon is­mer­ked­tek meg. Így egy va­ló­sá­gos ké­pes­ség­fej­lesz­tő fo­lya­mat ré­sze­se­i­vé vál­nak, anél­kül, hogy a szak­tár­gyi is­me­re­tek meg­szer­zé­sé­ben na­gyobb le­ma­ra­dás kö­vet­kez­ne be. Igaz, va­ló­szí­nű, hogy a ha­la­dás se­bes­sé­ge ki­csit csök­ken, meg­va­ló­sul vi­szont a fo­lya­ma­tos ké­pes­ség­fej­lesz­tő ta­ní­tás. A fej­lő­dő ké­pes­sé­gek­kel azu­tán – és ez nem il­lú­zió – gyor­sab­ban le­het majd ha­lad­ni, vég­ső fo­kon a tan­anyag is el­vé­gez­he­tő­vé vá­lik.

Egy ta­lán még egy­sze­rűbb mód­szert pró­bál­tak ki Kocson a Vincze Im­re Ál­ta­lá­nos Is­ko­lá­ban. Itt az egy­he­tes in­ten­zív pe­ri­ó­du­so­kat úgy te­rem­tik meg, hogy eb­ben az idő­szak­ban az óra­ren­di órá­kat 35 per­ces­re csök­ken­tik, s az így kép­ző­dő na­pi 60 per­cet hasz­nál­ják fel a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra, négy­szer öt na­pon ke­resz­tül (ne­gyed­éven­ként), reg­gel nyolc­tól ki­len­cig. Rész­le­te­sebb le­írás er­ről a meg­ol­dás­ról a
TANÍ-TANI 2. szá­má­nak 50. ol­da­lán ol­vas­ha­tó.


A ta­nu­lás ta­ní­tá­sa óra­ke­ret nél­kül

És most néz­zük azt a gya­ko­ri ese­tet, ami­kor nincs egyet­len kü­lön óra sem a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra! Itt kell leg­ra­di­ká­li­sab­ban szem­be­néz­ni az idő­prob­lé­má­val. Ugyan­is a ta­nu­lá­si prob­lé­mák­kal és mód­sze­rek­kel va­ló fog­lal­ko­zás a fel­ső ta­go­zat­tól kezd­ve nem kép­zel­he­tő el olyan rej­tett for­má­ban, hogy a gye­re­kek­kel ne be­szél­jük meg, mit és mi­ért csi­ná­lunk más­kép­pen, mint ahogy meg­szok­ták. Bennük is tu­da­to­sod­ni­a kell an­nak, hogy a ta­nu­lá­si mód­sze­rek­kel, szo­ká­sok­kal va­ló fog­lal­ko­zás ne­kik se­gít, és az ő ak­tív rész­vé­te­lük nél­kül nem va­ló­sít­ha­tó meg. A hal és a há­ló kér­dé­se ez: tud­ni­uk kell, hogy há­lót aka­runk ne­kik ad­ni. Időt csak­is úgy nyer­he­tünk, ha az ő bel­ső erő­ik meg­moz­dí­tá­sát tűz­zük ki cé­lul, és meg­nyer­jük őket en­nek az ak­ti­vi­tás­nak. Na­gyon ne­héz ez, de ko­ránt­sem le­he­tet­len. És eh­hez idő kell, be­szél­ge­tés, ol­dott együtt­lét. Ha nincs er­re kü­lön időnk, a szak­tár­gyi órá­kon (és rész­ben az osz­tály­fő­nö­ki órá­kon – ha van­nak még ilye­nek) kell a tanulásmódszertani té­má­kat meg­ala­poz­ni. Gya­kor­la­ti­lag annyit je­lent ez, hogy ami­kor egy-egy té­ma­kör in­dul, a fel­mé­rést, a prob­lé­ma­gyűj­tést, a prob­lé­ma-fel­dol­go­zást, az eh­hez nél­kü­löz­he­tet­len be­szél­ge­té­se­ket, a mód­szer­aján­lást, a mód­szer­be­mu­ta­tást és azok ki­pró­bá­lá­sát szak­tár­gyi órá­i­ba sű­rí­ti be­le a ta­nár. Ez tör­tén­het úgy, hogy né­hány (leg­alább 3-4) tel­jes órát szen­tel en­nek, de úgy is, hogy órái el­ső fe­lét for­dít­ja er­re hosszabb idő­sza­kon, 2-3 hé­ten ke­resz­tül. Ezu­tán már „tisz­ta” szak­tár­gyi órá­kat tart­hat, de „rend­ha­gyó” di­dak­ti­ká­val, új­faj­ta óra­fel­épí­tés­sel, mely­nek az a sar­ka­la­tos sa­já­tos­sá­ga, hogy a be­ve­ze­tett tanulásmódszertani té­ma­kör kí­nál­ta ké­pes­ség­fej­lesz­tő mun­ka­mó­do­kat szer­ve­sen be­épí­ti órái me­ne­té­be.

Vi­lá­go­sab­bá vá­lik ez a gon­do­lat, ha meg­vizs­gál­juk egy konk­rét pél­dán, mi­lyen föl­té­te­lek mel­lett va­ló­sul­hat ez meg. A bi­o­ló­gia­ta­nár vál­lal­ja, hogy a han­gos, ki­fe­je­ző ol­va­sás té­ma­kö­rét, ezt a rend­kí­vül fon­tos ké­pes­sé­get bi­o­ló­gia órá­in terv­sze­rű­en, a ta­nu­lás­mód­szer­tan tan­ter­vi le­írá­sá­nak meg­fe­le­lő­en, idő­sza­ko­san, 4-8 hé­ten ke­resz­tül, ta­nó­rá­i­ba épít­ve fej­lesz­ti. Ki­sze­me­li azt a bi­o­ló­gia té­ma­kört, amely jó al­kal­mat kí­nál eh­hez (va­gyis van ele­gen­dő jó szö­veg hoz­zá), majd e té­ma­kör el­ső né­hány órá­ján ügye­sen meg­be­szé­li a gye­re­kek­kel a kö­vet­ke­ző he­tek ké­pes­ség­fej­lesz­tő cél­ki­tű­zé­se­it. Ter­mé­sze­te­sen ab­ból kell ki­in­dul­ni, hogy baj van az ol­va­sá­si ké­pes­ség­gel, ami­ről könnyű­szer­rel meg­győ­ződ­he­tünk pró­ba­ol­vas­ta­tás­sal. A gye­re­kek­nek érez­ni­ük kell, hogy va­ló­ban szük­sé­gük van az ol­va­sás gya­kor­lá­sá­ra, és akar­ni­uk kell ezt, tud­ni­uk kell jól ol­vas­ni. Te­hát a gye­re­kek­kel kö­zös el­ha­tá­ro­zás­ra kell jut­ni az ol­va­sás bi­o­ló­gi­ai szö­ve­ge­ken va­ló gya­kor­lá­sát, s en­nek sze­mé­lyes hasz­nát il­le­tő­en. El­en­ged­he­tet­len, hogy a gya­kor­lás ne kény­sze­rű­ség le­gyen a gye­re­kek sze­mé­ben, ha­nem le­he­tő­ség, és egy­re in­kább él­ve­zet. Na­gyon fon­tos a gya­kor­lás épí­tő és jó han­gu­la­ta ugyan­is, ami csak­is a ta­nár se­gí­tő és a ta­nu­ló el­fo­ga­dó ma­ga­tar­tá­sá­ból jö­het lét­re. Ha ez egy jó be­ve­ze­tő be­szél­ge­tés­ben meg­te­rem­tő­dik, a szép ol­va­sás be­mu­ta­tá­sa, a szép ol­va­sás tit­ka­i­nak, fo­gá­sa­i­nak meg­be­szé­lé­se kö­vet­ke­zik (a ta­nu­lás­mód­szer­tan tan­könyv se­gít eb­ben), majd a gya­kor­lás mun­ka­for­má­i­nak (egyé­ni, pá­ros, kis­cso­por­tos, kö­zös) ki­pró­bá­lá­sa, „be­üze­me­lé­se”. Ezu­tán már szin­te „sza­bá­lyos” bi­o­ló­gia órák kö­vet­kez­het­nek: annyi csak a kü­lönb­ség, hogy min­den órán kell 4-8 per­cet szán­ni az ol­va­sás – min­den gye­re­ket érin­tő – bi­o­ló­gi­ai szö­ve­ge­ken va­ló gya­kor­lá­sá­ra.

A kö­vet­ke­ző ta­nár­nak, aki a han­gos ol­va­sás fej­lesz­té­sé­vel fog­lal­ko­zik az év egy má­sik idő­sza­ká­ban, már nem az ala­po­zás­sal kell kez­de­nie, ha­nem csak a ta­nul­tak fel­ele­ve­ní­té­sé­vel, és már­is kö­vet­kez­het a gya­kor­lás.


A há­ló­terv

A há­ló­terv ah­hoz se­gít hoz­zá, hogy egy-egy osz­tály­ra néz­ve egész tan­év­re szó­ló, ta­nu­lá­si ké­pes­sé­get fej­lesz­tő ter­vet ké­szít­sünk. Néz­zük meg, mi­lyen lé­pé­sei van­nak a há­ló­terv ké­szí­té­sé­nek!

1. A tan­tes­tü­let el­ha­tá­roz­za, hogy a ta­nu­lás ta­ní­tá­sát a pe­da­gó­gi­ai fo­lya­mat­ban „stra­té­gi­ai elem­mé fej­lesz­ti”, va­gyis a ta­nu­lá­si ké­pes­ség fej­lesz­té­sét az egy osz­tály­ban ta­ní­tó ta­ná­rok össze­han­golt mű­kö­dé­sé­vel va­ló­sít­ja meg.

2. Az egy osz­tály­ban ta­ní­tó ta­ná­rok (rosszabb eset­ben a ta­ná­ri közösség egy vál­lal­ko­zó ré­sze, 4-5 fő, de leg­alább 2-3, föltétlenül be­le­ért­ve az osz­tály­fő­nö­köt) mun­ka­cso­por­tot alakítanak. Meg­vizs­gál­ják, meg­be­szé­lik, hogy a ta­nu­lás­hoz szük­sé­ges rész­ké­pes­sé­gek te­rén ho­gyan áll­nak a gye­re­kek, ho­gyan áll­nak egyen­ként, egyé­ni­leg, és mi jel­lem­ző en­nek alap­ján az egész osz­tály­ra, mely te­rü­le­tek fej­lesz­té­se szük­sé­ges a leg­job­ban, leg­sür­ge­tőb­ben, hol a „leg­szű­kebb a ke­reszt­met­szet”.  El­ha­tá­roz­hat­ják konk­rét fel­mé­ré­sek el­vég­zé­sét, diagnosztikus tesz­tek­kel hely­zet­kép meg­al­ko­tá­sát. (A
TANÍ-TA­NI 2. szá­má­ban hoz­zá­fér­he­tő egy diagnosztikus vizs­gá­la­ti so­ro­zat.)

3. A meg­be­szé­lést, il­let­ve a hely­zet­fel­mé­rést kö­ve­tő­en a mun­ka­cso­port tag­jai egyen­ként dön­te­nek ar­ról, me­lyik ta­nu­lá­si rész­ké­pes­ség fej­lesz­té­sé­re vál­lal­koz­nak szak­tár­gyuk ta­ní­tá­sa so­rán, mely tan­tár­gyi té­mák­hoz és mely idő­sza­kok­hoz mely fej­lesz­té­si cél­ki­tű­zé­se­ket ren­de­lik. Egyé­ni fel­ké­szült­ség és el­ha­tá­ro­zás kér­dé­se, hány ilyen idő­sza­kot vál­lal egy-egy ta­nár. Az is fon­tos dön­tés, hogy ki vál­lal­ko­zik ar­ra, hogy el­ső­ként fog­lal­koz­zon egy té­má­val, va­gyis be­ve­zes­se azt, el­vé­gez­ze a fel­mé­ré­se­ket, ve­zes­se a be­szél­ge­té­se­ket, be­mu­tas­sa a mód­sze­re­ket, mun­ka­mó­do­kat gya­ko­rol­tas­son. Az át­te­kint­he­tő­ség ked­vé­ért a ter­vet ér­de­mes táb­lá­za­tos for­má­ban el­ké­szí­te­ni. Ho­gyan néz ki ez a táb­lá­zat, az úgy­ne­ve­zett fo­nal­terv? A he­te­dik A osz­tály­ban ta­ní­tó­ ta­ná­rok kö­zül hárman vál­lal­koz­nak a ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra: az osz­tály­fő­nök, aki iro­dal­mat ta­nít osz­tá­lyá­ban, a tör­té­ne­lem­ta­nár és a föld­rajz­ta­nár. Az osz­tály­fő­nö­ki fo­nal­terv a leg­egy­sze­rűbb.


A 7. A-ban az osz­tály­fő­nö­ki fo­nal­terv­ben csak egy té­ma­kör sze­re­pel, igaz, két idő­szak­ban is

Az osz­tály­fő­nök a ta­nu­lá­si szo­ká­sok kér­dés­kö­ré­vel in­dít­ja az évet: az el­ső hat hét­ben ezt a té­mát be­szé­lik meg a gye­re­kek­kel. Si­ke­rül meg­ál­la­pod­ni az is­ko­la vezetőjével, hogy eb­ben a négy órá­ban fe­lez­he­ti osz­tá­lyát, mely­nek 28 ta­nu­ló­ja van – ennyi gye­rek­kel nem le­het be­szél­get­ni. Az egyik cso­port­nak ő tart­ja az órá­kat, a má­sik­nak pe­dig az osz­tály­fő­nök-he­lyet­tes, a tör­té­ne­lem­ta­nár. A fél­évi bi­zo­nyít­vány­osz­tás után vissza­tér­nek a té­má­ra, számba veszik a vál­to­zá­so­kat, a si­ke­res és si­ker­te­len pró­bál­ko­zá­so­kat, min­den gye­rek új el­ha­tá­ro­zá­so­kat dolgoz ki a má­so­dik fé­lév­re. 

Az osz­tály­fő­nök iro­da­lom­órá­in há­rom ta­nu­lá­si rész­ké­pes­ség in­ten­zív fej­lesz­té­sé­re vál­lal­ko­zik: be­széd­fej­lesz­tés­re, em­lé­ke­zet­fej­lesz­tés­re és a han­gos ol­va­sás gya­ko­rol­ta­tá­sá­ra. Mind­egyik te­rü­le­tet egy-egy köl­tő, il­let­ve író sze­mé­lyé­hez kap­csol­ja, fo­nal­ter­ve sza­ka­do­zott, nem ren­del min­den té­ma­kör­höz in­ten­zív rész­ké­pes­ség-fej­lesz­tést.


Az iro­da­lom­ta­nár há­rom rész­ké­pes­ség idő­sza­kos fej­lesz­té­sé­re vál­lal­ko­zik

A mun­ka­cso­port má­so­dik tag­ja, a tör­té­ne­lem­ta­nár, aki te­hát a ta­nu­lá­si szo­ká­sok­kal kap­cso­la­tos be­szél­ge­té­se­ket is ve­ze­ti az osz­tály fe­lé­nek, tör­té­ne­lem­órá­i­ra csak­nem fo­lya­ma­tos fo­nal­ter­vet ké­szít: csak már­ci­us­ban – ami­kor Eu­ró­pa 1848 és 1871 kö­zöt­ti tör­té­nel­mét ta­nít­ja – „pi­hen”. Ő is ugyan­azo­kat a rész­ké­pes­sé­ge­ket vá­laszt­ja, mint az osz­tály­fő­nök iro­da­lom­ból, de hoz­zá­ve­szi még a gon­dol­ko­dás terv­sze­rű fej­lesz­té­sét is: a for­ra­dal­mak történetét problémacentrikus fel­fo­gás­sal ta­nít­ja. Fo­nal­ter­ve így ala­kul:


Tör­té­ne­lem­ből a fo­nal­terv majd­nem fo­lya­ma­tos: csak már­ci­us­ban van egy kis szü­net

A föld­rajz­ta­nár, a mun­ka­cso­port har­ma­dik tag­ja, fo­lya­ma­tos fo­nal­terv meg­va­ló­sí­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik, ő min­den té­ma­kö­ré­hez hoz­zá­ren­del va­la­mi­lyen tanulásmódszertani te­rü­le­tet: az ön­mű­ve­lés­sel és a di­na­mi­kus ol­va­sás­sal is fog­lal­ko­zik. Fo­nal­ter­ve a kö­vet­ke­ző ké­pet ad­ja:


A föld­rajz­ta­nár hat rész­ké­pes­ség in­ten­zív fej­lesz­té­sé­re ké­szült fel

4. Mi­u­tán az egyé­ni ter­vek el­ké­szül­tek, kö­vet­ke­zik az egyez­te­tés, az össze­han­go­lás. Egymásra kell he­lyez­ni a táb­lá­za­to­kat. Ér­de­mes azo­nos lép­ték­ben, fó­li­á­ra dol­goz­ni, így na­gyon egy­sze­rű­en sze­münk­be ötlenek az arány­ta­lan­sá­gok és a hi­á­nyok. He­lyez­zük egymásra a be­mu­ta­tott négy fo­nal­ter­vetSzük­sé­ges össze­han­gol­ni a mun­kát az át­fe­dé­sek mi­att

Há­rom te­rü­let „lóg egy­be”, a sö­té­teb­ben sa­tí­ro­zot­tak. Ezen ér­de­mes vál­toz­tat­ni, mi­vel na­gyon fon­tos a fej­lesz­tés di­na­mi­ká­ja: fi­gyel­nünk ar­ra, hogy ne kap­ja­nak a gye­re­kek egy té­má­ból egy­szer­re, több tárgy ke­re­té­ben túl so­kat. A ta­ná­rok a kö­vet­ke­ző mó­do­sí­tá­sok­ban egyez­nek meg:

  •      a be­széd­mű­ve­lés­re az iro­da­lom­órá­kon nem Pe­tő­fi, ha­nem Arany ta­ní­tá­sa­kor ke­rül sor, így idő­ben is szét­hú­zó­dik, nem vá­lik unal­mas­sá, van ide­je ér­ni a gye­re­kek­ben;
  •      a han­gos ol­va­sás fej­lesz­té­sét mind­há­rom ta­nár ter­vez­te, ami zsú­folt­sá­got ered­mé­nye­zett, ezért a tör­té­ne­lem­ta­nár er­ről a te­rü­let­ről most le­mond, he­lyet­te a szö­veg­ér­tés fej­lesz­té­sét, a di­na­mi­kus ol­va­sást ve­szi be té­mái kö­zé a tan­év utol­só sza­ka­szá­ra;
  •      az em­lé­ke­zet­fej­lesz­té­si ter­vek is egymásba csúsz­nak: eb­ből is a tör­té­ne­lem­ta­nár száll ki, hi­szen a tan­év be­fe­je­ző idő­sza­ká­ban ne­ki már van té­má­ja, a di­na­mi­kus ol­va­sás.

Néz­zük meg, ho­gyan ala­kul ezek után a vég­le­ges há­ló­terv!


Meg­tör­tént az egyeztetés, kész a háló!

Ez a há­ló már jó: nin­cse­nek át­fe­dé­sek, és pon­to­san le­ol­vas­ha­tó ró­la a ter­ve­zett fo­lya­mat, az egyé­ni vál­la­lá­sok, a ta­nu­lá­si ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­sé­nek di­na­mi­ká­ja. Egyet­len arány­ta­lan­ság lát­ha­tó: a nyolc té­ma­kör kö­zül öt­tel a föld­rajz­ta­nár fog­lal­ko­zik elő­ször, ami eset­leg a föld­raj­zi tan­anyag ro­vá­sá­ra me­het­ne. Te­kint­sük most úgy, hogy er­ről most nincs szó, mi­vel az elő­ző tan­év­ben, a ha­to­dik osz­tály­ban a föld­rajz­ta­nár öt té­má­já­ból há­rom­mal in­ten­zí­ven fog­lal­koz­tak már, és ép­pen a föld­rajz­órá­kon. Ha nem így len­ne, egyen­le­te­sebb ter­he­lés­re kel­le­ne tö­re­ked­ni.


Fel­ké­szü­lés

Ter­mé­sze­tes, hogy a ta­nu­lá­si ké­pes­ség fej­lesz­té­sé­re, az alap­ké­pes­sé­gek fej­lesz­té­sé­re kü­lön föl kell ké­szül­ni, hi­szen je­len­le­gi ta­ní­tá­si gya­kor­la­tunk­ban ez csak érin­tő­le­ge­sen van je­len: több­nyi­re a spon­tán fej­lő­dés­ben bí­zunk – ez is va­la­mi. A tu­da­tos fej­lesz­tés az al­só ta­go­zat be­fe­je­zé­sé­vel jó­sze­ré­vel vé­get ér, 10 éves kor­tól kez­dő­dik az is­me­re­tek­kel va­ló ver­seny­fu­tás. A vál­toz­ta­ta­tás­hoz jó ke­re­tet ad­hat a tanulásmód-szertani há­ló­terv. Ez a vál­toz­ta­tás mun­ka­igé­nyes, el kell sza­kad­nunk a ru­tin­tól, ez­zel azon­ban iz­gal­ma­sab­bá is vá­lik a ta­ní­tás. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­ra va­ló fel­ké­szü­lést to­vább­kép­ző tan­fo­lya­mok se­gí­tik, de az egyé­ni föl­ké­szü­lés is el­en­ged­he­tet­len. A ta­nu­lás ta­ní­tá­sá­val ke­zünk­be ke­rül a gye­re­kek fej­lesz­té­sé­nek fo­lya­ma­ta, s nem a vé­let­le­nen mú­lik, hogy egy gye­rek meg­ta­nul-e – töb­bek kö­zött – jegy­ze­tel­ni, él­ve­zet­tel, könnye­dén ol­vas­ni, be­szél­ni és köz­ben gon­dol­kod­ni, mi­re el­jön az érett­sé­gi ide­je.


TANÍ-TANI 6, 1998

Frissítve: 2012/07/24 - 06:37
fel | vissza | Az oldal nyomtatása