header_new_2.jpg

A Tanulásmódszertan tanítása

A Tanulásmódszertan tanítása továbbképzésen tapasztaltak alkalmazási tervezete munkám során


Készítette: Dr. Nábrádiné Horváth Ildikó szaktanár

Metódus-Tan Kiadói és Nevelői Bt. által szervezett akkreditált pedagógus-továbbképzés résztvevője

engedély száma: OKM-3/165/2008

Debrecen, 2008. december 29.



A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban 2008. november-december hónapban tartott Tanulásmódszertan tanítása tanfolyam tapasztalatai számomra sokkal bővebbek annál, hogysem pár oldalban leírjam. Amit megpróbálok: lejegyzem az elképzeléseimet, mit, mikor, hogyan tartok célszerűnek alkalmazni a megismert módszerekből, illetve azok egy részéből.


Magyar nyelvet és irodalmat tanítok 22 órában és osztályfőnök vagyok, így van bőven alkalmam az elsajátított módszerek alkalmazására.
Semmi esetre sem képzelem azonban, hogy bárminemű módszer öncélú felhasználása hasznos lehet. Csakis a tanítás-tanulási folyamatba célszerűen beillesztett, aktualitást élvező eljárásoknak van haszna, így ez a tervezet valójában csak tervezet lehet, majd a tapasztalati valóság mutatja meg igazán az értékét; netalán a tanítványaim visszajelzései…

Dolgozatomat három részre osztom: az elsőben a tanfolyam befejezése óta eltelt két hét tapasztalatait gyűjtöm össze; a másik kettőben a szakórákon és az osztályfőnöki órákon felhasználni kívánt gyakorlatokról szólok.


Első tapasztalataim

  1. Mivel éppen szövegtant tanítok, a szövegfeldolgozáshoz alkalmazott szövegrövidítést (egyre tömörebben, rövidebben), majd vázlatírást gyakoroltuk. Ez egyébként is tananyag, viszont mindig sok időmet veszi el az órára való felkészülés, hogy megfelelő szövegeket találjak. Ehhez rengeteg segítséget kaptam Oroszlány Péter könyvéből, illetve a tréning gyakorlatanyagából. A vázlat elkészítése előtt tételmondat keresés, kulcsszó megállapítás, majd vázlat, illetve kulcsszó vázlatkészítés következett. Ezt követte a gondolattérkép elkészítése kiscsoportokban, majd együttes megbeszélése. A szövegkohéziót biztosító tartalmi és grammatikai eszközök keresése szintén csoportmunkában történt, majd értékeltük.

  2. A 9.-es humán tagozatos csoportomban az ókor irodalmának összefoglalásához rendkívül hasznos volt a gondolattérkép. Nagyon élvezték, és ugyan először készítettek ilyet, anélkül, hogy mondtam volna, színekkel és formákkal is megkülönböztettek – ez is Oroszlány Péter elképzeléseit igazolja: színek, formák, kreativitás és jó kedv, aktivitás – meghozza a várt eredményt.

  3. A kreativitásukat kihasználva már korábban is kaptak alkotó jellegű feladatokat, amiknek nagy sikerük volt. Pl. rajzolják le, illetve adják elő Vergilius negyedik eclogáját (elősegíti a vizualizációt); mutassanak be saját, aktuális tanmesét; vagy bírósági tárgyaláson a görög istenek nevében ítélkezzenek Odüsszeusz fölött… Januárra készül el a saját újságjuk is, az Ithakai Hírharsona, amiben az aktuális politikai eseményeken túl lesz mindenféle rovat, pl. olimpiai hírek, a szibillák jóslatai, kulturális események stb. Minden rovatnak van szerkesztője, mindenféle újságírásra jellemző műfaj megtalálható lesz. Remélem, jól összefogják az ókori irodalmat és az újságírásról tanultakat.

  4. Ugyancsak a témazáró összefoglaláshoz alkalmaztam a tabu-játékot. Nagyon élvezték! Mindenki a szabad rablásra pályázott, illetve ezt akarta kivédeni.

  5. A tantárgyi barkochba is jól bevált, de ez már megszokott „játék”, nem csak összefoglaláshoz hasznos, hanem az óra eleji bemelegítéshez is.

  6. Szintén szoktam alkalmazni a címmeditációs gyakorlatot mindhárom variációban. Csak eddig nem neveztem így.

Mivel ezek az óráim egybeestek a Karácsony előtti utolsó órával, több játékot meg tudtam engedni magunknak. Kíváncsi leszek az eredményre. (Január elején írjuk a nagy tesztet kizárólag humánosaim tiszteletére összeállítva.)

A kis csoportlétszám (18 tanuló) és a heti 6 magyar óra, valamint a diákok ráhangoltsága (humán tagozatosak) nagyobb teret enged a képességfejlesztő gyakorlatoknak. Bezzeg a 12. osztályban nem engedhetem meg magamnak mindezt – két tárgyból kell felkészítenem őket érettségire úgy, hogy szeptembertől tanítom az osztályt, az elmúlt tanévben semmit nem tanultak és én vagyok az 5. magyartanáruk, illetve keveseket érdekel a tantárgyam… Az lesz az igazi „győzelem”, ha egyszer ők is aktívan és kreatívan vesznek részt az órákon, és nem csak görcsösen az érettségi tételeket akarják és semmi többet.


A gyakorlatok felhasználása a szakóráimon

Szerintem minden magyartanárnak meg kellene ismerkedni ezekkel az eljárásokkal, hiszen nap mint nap felhasználhatjuk, kiegészítve metodikai kincsestárunkat.
A megfigyelési gyakorlatokon túl ritmusgyakorlatok, szövegmondási gyakorlatok; a beszédtechnika és szókincsgyarapítás, illetve élőbeszéd, felolvasás, előadás gyakorlatain át az érettségin külön vizsgarészként szereplő szövegértési gyakorlatokig minden hasznosítható. A gondolkodási feladatok pedig kifejezetten elősegíthetik a művek feldolgozását, az irodalom egységben láttatását.

A babzsák-gyakorlatokat pl. el tudom képzelni dupla óra közti felüdülésként. És nem elképzelhetetlen, hogy megtornáztatom időnként én is a tanítványaimat, a jógalégzést is megtanítva nekik. Kis csoportban vagy az osztályomban remélem, nem nevetnek ki, vagy esetleg együtt nevetünk először, aztán ráéreznek a jótékony hatására.

Az a baj, hogy az érettségi elvárások beláthatatlanul végtelenek a tantárgyaimból, az óráim száma pedig véges.

De most ismét megerősítést kaptam a tanfolyam során, hogy a hozzáállás, az akarás és a jókedv többet ér a kőkemény követelményekre épített pedagógiánál. Pedig már kezdtem elhinni az ellenkezőjét, mert ha van még pedagógus elismerés, az csak az OKTV-eredményekre korlátozódik, sőt, az utóbbi években a döntőben elért remek eredmény sem eredmény már, csupán a helyezés.  Arról meg álmodni sem lehet, hogy valakit csak azért ismerjenek el hivatalosan, mert jó pedagógus. A minőségbiztosítással a közoktatásban pedig ez végképp kihal mint valóságos fogalom – esetleg mint kipipálandó műszó megmarad.


A gyakorlatok felhasználása az osztályfőnöki munkám során

Osztályfőnökként fontosnak tartom, hogy diákjaimat segítsem önmaguk és egymás megismerésében. Ez életkori igény is, nincs olyan nagy kamasz, akit nem érintene meg ennek lehetősége.

Mivel 10.-es az osztályom, és az emelt szintű érettségire felkészítő képzés választása előtt áll, mindenképp meg fogom velük csinálni még januárban az Önismereti kártyát, majd a FLAG-tesztet. Ezek kiértékelésére is időt kell szánni, ezért óracserével dupla órás osztályfőnöki órát fogok tartani.

A következő lépésben a Tanulási önismereti tesztet végezzük el, majd ezt követően a hatékony tanulási módszerekről és szokásokról szeretnék velük beszélgetni. Fogunk csinálni figyelmi képességeket és szókincsgyarapítást fejlesztő gyakorlatokat; a számítógép teremben dinamikus olvasást fejlesztő gyakorlatokat.
Kiselőadást eddig is tartottak egy-egy témakör feldolgozása során.
Az osztálykirándulás uticélját brain storming módon döntjük el, s majd a kiránduláson, amikor az esti tűz körül ülünk és beszélgetünk, felolvasom nekik Lázár Ervin kis meséjét: A csodapatikát, hogy aztán ők is kérjenek maguknak és valakinek az osztályból pirulát lelki problémáikra.
Biztosan varrok egy babzsákot, ha lesz annyi időm, hogy bármikor előkaphassam, és felpezsdítsem vele a csoportomat.

Ha csak ennyit kamatoztatnék is a tanultakból, már megérte. De ennél bizonyára sokkal többet fogok, ha beépülnek ezek a technikák a mindennapi munkámba. Örülök, hogy részt vehettem a tanfolyamon.

Debrecen, 2008. december 29.

Dr. Nábrádiné Horváth Ildikó

Frissítve: 2010/01/02 - 03:55
fel | vissza | Az oldal nyomtatása