header_new_5.jpg

Tanítási stratégia és óraterv


A tanuláslélektani és didaktikai alapelvek szerint az ismeretek, képességek és készségek elsajátításához a tananyag-feldolgozás és a gyakorlás intenzitásának optimumát kell megkeresni. Kellő súly és tartós motiváció nélkül a munka nem érheti el a kellő hatékonyságot. Azokhoz a munkaformákhoz, amelyekkel a tanulásmódszertan dolgozik, a 45 perces órák és a heti egyszeri találkozás nem optimálisak. Amennyire lehetséges, törekedni kell 90 perces dupla órák tartására, illetve a heti többszöri találkozásra. Ez azzal jár, hogy tanulásmódszertant esetleg csak a tanév egy bizonyos időszakában, célszerűen a félévek első 3-6 hetében tanítjuk. Ez nem jelent hátrányt abban az esetben, ha a tanultak gyakorlására a többi tantárgy tanítási óráin lehetőség nyílik (ld. később).

Iskolafokonként más és más a tanulásmódszertan tanításának lehetősége és kerete. Alsó tagozatban azzal lehet a legnagyobb mulasztást elkövetni, ha nem sikerül jó alapokra fektetni a gyerekek tanuláshoz való viszonyát és szokásrendszerét, és ha az alapképességek elsajátíttatása nem történik meg a kívánatos színvonalon. Az első négy osztályban nem szükséges tanulásmódszertan-órákat tartani, viszont annak szemléletmódja át kell hassa a tanítás teljes folyamatát. Számos célzott feladattal és gyakorlattal gazdagítható az amúgy is gazdag lehetőségekkel élő tanítási gyakorlat.

A magyar oktatásügyben a felső tagozat nagy változást, mondhatni zökkenőt jelent a tanításban. Alapvetően megváltozik a tanár-diák viszony, megnőnek a követelmények, még inkább felduzzad a tananyag, háttérbe szorul a képességfejlesztés. Az új tanulási formák elsajátításában a gyerekek fokozott segítségre szorulnak, és ha ezt elmulasztjuk, a mulasztás látványosan jelentkezik a romló érdemjegyekben és a tanulási kedv elveszítésében. Ezért ötödiktől nyolcadikig érdemes óraszámokkal is adózni a tanulás tanításának.

A tanulásmódszertanból azonban nem ajánlatos heti egyórás tantárgyat csinálni! A képességfejlesztési törekvéseknél az intenzitás jelentősége mindig óriási: egy-egy nagy impulzussal beindítjuk a gyerekeket, majd a tanítási órákon továbbvisszük őket a meg-kezdett irányban. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti – és e mögött sokéves tapasztalat áll –, hogy az évkezdés és félévkezdés első heteiben az órarendbe illesztett külön foglalkozásokkal kell megadni a lendületet a tanuláshoz, majd a tantárgyi órákon gyakorolni és használni a tanultakat. Azok az iskolák, amelyekben a tanulásmódszertan meggyökerezett, mind ezzel a tanulásszervezési elképzeléssel dolgoznak. A legjobb megoldásnak az látszik, hogy szeptember és február első három hetében, a félévek kezdetekor egy-egy 15 órás kurzust indítunk el napi 60 perces órákkal. Ezeket az órákat a nap elejére tesszük, célszerűen 3/4 8-tól 3/4 9-ig, és a szokásos órarend szerinti tanítás 9 órakor kezdődik. Igaz, hogy ezzel három hétre napi egy órával megnyújtjuk a tanítási időt, viszont elkerülünk minden más órarendi átalakítást, és biztosítani tudjuk azt, hogy azok a tanárok tanítsák a tanulásmódszertant, akiknek ehhez természetes vonzalmuk, rátermettségük van, és fel is készültek tanítására. Természetesen egy ilyen radikális iskolaszervezési változást (nyújtott napok), noha csak a tanév hat hetére szól, a lehető legjobban elő kell készítenünk. Az iskola vezetőinek nemcsak a kollégákat kell az ügy mellé állítani, hanem a szülőket is. Előkészítetlenül nem érdemes belevágni, mert a kudarc hitelteleníti a módszert.

A középiskolában ugyanez a megközelítés ajánlható: egyrészt az intenzív tanév (és félév) eleji kurzus, lehetőség szerint dupla, 90 perces órákban, majd a tantárgyi tanításban való alkalmazás, gyakorlás. A heti egy-két órás tanítás tapasztalat szerint nem hozza meg a kívánt eredményt, mert a rendkívül sokféle hatás között nem tud kellő súllyal érvényesülni a tanulásmódszertan. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem könnyű a mai magyar iskolákban megszervezni a projektszerű tanítást, annak ellenére, hogy nő iránta az érdeklődés, hiszen nyilvánvaló, hogy a tanításban az intenzitás semmi mással nem pótolható lehetőség. Eleddig az epochális tanítást megvalósító Waldorf-iskolákon és a idegen nyelvek tanítását intenzív formában végző iskolákon kívül ritkaságszámba megy az olyan iskola, ahol kísérletezni mernek a hagyományos órarend pedagógiai célszerűségek szerinti átalakításával.

Frissítve: 2009/12/15 - 03:43
fel | vissza | Az oldal nyomtatása